Heringcápa

Heringcápa
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes) Rend: Heringcápa-alakúak (Lamniformes) Család: Heringcápafélék (Lamnidae) Nem: Lamna (Cuvier, 1816) Faj: L. nasus
Tudományos név
Lamna nasus (Bonnaterre, 1788)
Szinonimák
Lamna cornubica (Gmelin, 1789) Lamna pennanti (Walbaum, 1792) Lamna philippii Perez Canto, 1886 Lamna punctata Storer, 1839 Lamna whitleyi Phillipps, 1935 Lanna nasus (Bonnaterre, 1788) Oxyrhina daekayi Gill, 1861 Selanonius walkeri Fleming, 1828 Squalus cornubicus Gmelin, 1789 Squalus cornubiensis Pennant, 1812 Squalus glaucus (non Linnaeus, 1758) Squalus monensis Shaw, 1804 Squalus nasus Bonnaterre, 1788 Squalus pennanti Walbaum, 1792 Squalus selanonus Leach, 1818
Elterjedés
Az elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Heringcápa témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Heringcápa témájú médiaállományokat és Heringcápa témájú kategóriát.

A heringcápa (Lamna nasus) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a heringcápa-alakúak (Lamniformes) rendjéhez, ezen belül a heringcápafélék (Lamnidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása

A heringcápa a déli félgömb összes mérsékelt övi tengerében megtalálható. E mellett az Atlanti-óceánban egészen északig felhatol. Az Atlanti-óceán nyugati részén, Grönlandtól és a kanadai Új-Fundlandtól a Bermudákig, Brazília és Argentína déli részéig fellelhető. Ugyanez óceán keleti részén, a heringcápa elterjedési területe, Izlandtól és a Barents-tenger nyugati részétől Marokkóig terjed; beleértve a Földközi-tengert is. A Csendes-óceán déli részén, megtalálható Ausztrália, Új-Zéland, valamint Chile partjainál. Az Indiai-óceánban a Dél-afrikai Köztársaságtól Ausztráliáig fordul elő. A szubantarktikus elterjedési területe, a Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek, a Prince Edward-szigetek és a Kerguelen-szigetek körül van. A berni egyezmény (2002) III. függeléke (mediterrán). A bonni egyezmény (2009) II. függeléke.

Megjelenése

Ez a cápafaj általában 244 centiméter hosszú, de akár 350 centiméter is lehet. 170-180 centiméteresen számít felnőttnek. Legfeljebb 230 kilogramm súlyú. A heringcápa teste tömzsi alakú, hegyes, kúpalakú orral. Szemei feketék; kopoltyúnyílásai hosszúak; keskeny fogainak oldala éles. Sötétszürke teste, erős farokúszóban végződik. A teste alsó része fehér, sötét foltok nélkül.

Életmódja

rajz a halról

A heringcápa nyílttengeri ragadozó, amely 715 méteres mélyre is leúszik. Vándorló életmódot folytat. A Dél-Angliában, tudományos célokból kifogott cápákat, újra kifogták Észak-Norvégiában, Dániában és Spanyolországban újra kifogták; vagyis a cápák körülbelül 2370 kilométert „útaztak”. A kevésbé sós vízet is jól tűri. Az 5-10 Celsius-fokos vízben is jól érzi magát. Magányosan is és kisebb csoportban is vadászhat. Tápláléka kisebb és közepes méretű halak, kisebb cápák és kalmárok. A nőstények nagyobbak, mint a hímek, és külön-külön csoportokban úsznak. Élősködői a Phyllobothrium dagnallium és a Dinobothrium-fajok; az előbbi a heringcápa emésztőrendszerében él.

Legfeljebb 30 évig él.

Szaporodása

Ennek a halnak az útódai, a nőstény testében kelnek ki a tojásból.

Felhasználása

A heringcápát iparilag halásszák, mivel húsa jó minőségű és egyesek szerint kardhal ízű. Frissen, szárítva vagy sózva árusítják. Húsát főzve vagy olajban sülve fogyasszák. Az úszóit a cápaúszó levesbe használják. A sporthorgászok is kedvelik.

Bár a gyors úszó heringcápa képes lehet sérüléseket okozni az embernek, kevés olyan eset ismert, ahol emberre támadt volna, ha volt ilyen egyáltalán.

Forrás

• http://www.fishbase.org/summary/Lamna-nasus.html - Fishbase