„Lengyel Béla (kémikus, 1844–1913)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Lengyel Béla (1844–1913) lapot átneveztem Lengyel Béla (kémikus, 1844–1913) névre: A szülhal dátumot csak másodlagos egyértelműsítőként szoktuk használni azonos foglalkozású emberek esetén
a linkek
1. sor: 1. sor:
[[File:Lengyel Béla Ellinger.jpg|thumb|200px|''Lengyel Béla portréja. [[Ellinger Ede]] fényképfelvétele'']]
[[File:Lengyel Béla Ellinger.jpg|thumb|200px|''Lengyel Béla portréja. [[Ellinger Ede]] fényképfelvétele'']]

'''Lengyel Béla''' ([[Körösladány]], [[1844]]. [[január 4.]] – [[Budapest]], [[1913]]. [[március 11.]]) vegyész, akadémikus, egyetemi tanár.
'''Lengyel Béla''' ([[Körösladány]], [[1844]]. [[január 4.]] – [[Budapest]], [[1913]]. [[március 11.]]) vegyész, akadémikus, egyetemi tanár.


Egyetemi tanulmányait a budai [[műegyetem]]en kezdte mérnökhallgatóként, de hamarosan a tudományegyetem bölcsészkarán folytatta és fejezte be.
Egyetemi tanulmányait a budai [[műegyetem]]en kezdte mérnökhallgatóként, de hamarosan a tudományegyetem bölcsészkarán folytatta és fejezte be.


[[Than Károly]] mellé került tanársegédnek, majd 1868-ban külföldi tanulmányútra ment. Bunsen és Helmholtz mellett dolgozott. Doktorátusát Heidelbergben szerezte meg.
[[Than Károly]] mellé került tanársegédnek, majd 1868-ban külföldi tanulmányútra ment. Bunsen és Helmholtz mellett dolgozott. Doktorátusát [[Heidelberg]]ben szerezte meg. Hazatérése után magántanári képesítést szerzett és gyógyszerészhallgatók kémiai oktatását végezte. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] 1876-ban tagjává választotta. 1900 és 1905 között elsőként foglalkozott Magyarországon a [[radioaktivitás]] jelenségeinek vizsgálatával.
Hazatérése után magántanári képesítést szerzett és gyógyszerészhallgatók kémiai oktatását végezte. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] 1876-ban tagjává választotta. 1900 és 1905 között elsőként foglalkozott Magyarországon a [[radioaktivitás]] jelenségeinek vizsgálatával.


Tevékenységéről, munkásságáról a {{TermTudLex}} a következőket írja:
Tevékenységéről, munkásságáról a {{TermTudLex}} a következőket írja:
"Lengyel Béla (1844 – 1913) vegyész, egyetemi tanár, az MTA tagja. Főleg analitikai és szervetlen kémiai tudományos kutatásai jelentősek. Felfedezte a szén-szubszulfidot (C<sub>3</sub>S<sub>2</sub>), elsőként állított elő nagyobb mennyiségben tiszta kalciumot."<ref>{{TermTudLex|3}}</ref> Magyarországon elsőként foglalkozott a [[radioaktivitás]] vizsgálatával.
"Lengyel Béla (1844 – 1913) vegyész, egyetemi tanár, az MTA tagja. Főleg analitikai és szervetlen kémiai tudományos kutatásai jelentősek. Felfedezte a szén-szubszulfidot (C<sub>3</sub>S<sub>2</sub>), elsőként állított elő nagyobb mennyiségben tiszta [[kalcium]]ot."<ref>{{TermTudLex|3}}</ref>


Emlékét tábla őrzi [[Körösladány]]ban.
Emlékét tábla őrzi [[Körösladány]]ban.

A lap 2010. február 28., 18:31-kori változata

Lengyel Béla portréja. Ellinger Ede fényképfelvétele

Lengyel Béla (Körösladány, 1844. január 4.Budapest, 1913. március 11.) vegyész, akadémikus, egyetemi tanár.

Egyetemi tanulmányait a budai műegyetemen kezdte mérnökhallgatóként, de hamarosan a tudományegyetem bölcsészkarán folytatta és fejezte be.

Than Károly mellé került tanársegédnek, majd 1868-ban külföldi tanulmányútra ment. Bunsen és Helmholtz mellett dolgozott. Doktorátusát Heidelbergben szerezte meg. Hazatérése után magántanári képesítést szerzett és gyógyszerészhallgatók kémiai oktatását végezte. A Magyar Tudományos Akadémia 1876-ban tagjává választotta. 1900 és 1905 között elsőként foglalkozott Magyarországon a radioaktivitás jelenségeinek vizsgálatával.

Tevékenységéről, munkásságáról a Természettudományi lexikon a következőket írja: "Lengyel Béla (1844 – 1913) vegyész, egyetemi tanár, az MTA tagja. Főleg analitikai és szervetlen kémiai tudományos kutatásai jelentősek. Felfedezte a szén-szubszulfidot (C3S2), elsőként állított elő nagyobb mennyiségben tiszta kalciumot."[1]

Emlékét tábla őrzi Körösladányban.

Jegyzetek

  1. Természettudományi lexikon III. (Gy–K). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1966.

Források

A magyar vegyészet arcképcsarnoka