Tarlórépa
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Tarlórépa
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Brassica rapa var. rapa L. | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tarlórépa témájú médiaállományokat és Tarlórépa témájú kategóriát. |
A tarlórépa (Brassica rapa var. rapa) egy, a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó kétéves lágyszárú gyökérzöldség. Fő jellemzője a gyökérből és a gyökértőből képződő gumó. A formája lapos-gömb, vagy hosszú kúpos, a színe lehet fekete, szürke, fehér vagy sárga, a gumó föld feletti felső része zöld vagy lila. A húsa fehér vagy sárgás.[1]
Történet[szerkesztés]
.jpg)
A tarlórépa származási területe Kelet-Afganisztán, illetve Nyugat-Pakisztán lehet, de a Földközi-tenger vidéke is szóba jöhet. Az ókorban már elterjedt volt Kis-Ázsiában. A rómaiak és a görögök már a kereszténység előtti időkben ismerték, szövegeik említik. A középkor- és reneszánsz gyógyfüves könyveiben is megtalálható.[2] A régészeti bizonyítást bonyolítja, hogy nagyon hasonló a vad réparepce (Brassica rapa ssp. campestris) magja, amely szántóföldi gyomként nagyon elterjedt. Szintén régóta termesztik Indiában és Kínában.
A karórépához hasonlóan a burgonya elterjedése előtt fontos termény volt. Magyarországon főleg a Dunántúlon termesztették. A régi magyar szakácskönyvek "fehér répa" néven említik.[3][4]
Az újkortól főként takarmányként jelentős és igazán gyakran csak éhínségek idején került az asztalra.
A 21. században a modern konyha az egészséges táplálkozásra való igény miatt újra felfedezte, ezért kulináris jelentősége ismét növekszik.
Felhasználás[szerkesztés]
A tarlórépa elsősorban téli gyökérzöldségként használatos, de felhasználása állati takarmányként is jelentős. Zsenge levelei és fiatal gumója nyersen is fogyasztható. Fejlett gumója főzve, illetve savanyítva a legjobb.
A gumó gyorsan nő, így a tarlórépa alkalmas gabonafélék utáni másodvetésre. Egyes fajták már 50 nap után betakaríthatók, míg az áttelelőknek akár 100 napra is szükségük lehet.[5]
Tápanyagtartalom[szerkesztés]
| 100 g friss, ehető növényrész | Víz % |
Energia kJ (kcal) |
Szén- hidrát |
Fehérje | Zsírok | Rost- anyagok |
Vitamin A |
C mg |
B1 mg |
B2 mg |
B3 mg |
Ca mg |
P mg |
K mg |
Na mg |
Mg mg |
Fe mg |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Gumó | 91,5 | 125 kJ (30 kcal) |
6.6 g | 1,00 g | 0.19 g | 0.90 g | nyomokban | 30 | 0.05 | 0.06 | 6 | 39 | 32 | 20 | 50 | 15 | 0.5 |
| Levelek | 90,5 | 117 kJ (28 kcal) |
5.2 g | 2.1 g | 0,35 g | 0.80 g | 5740 NE | 93 | 0.14 | 0.33 | 0,8 | 224 | 66& | 309 | 32 | 45 | 1.5& |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Terebess konyhakert - Tarlórépa. terebess.hu. (Hozzáférés: 2018. március 16.)
- ↑ a b Pedanius Dioscorides: Der Wiener Dioskurides: Codex medicus Graecus 1 der Österreichischen Nationalbibliothek.
- ↑ Szakács mesterségnek könyvecskéje : a csáktornyai Zrínyi-udvar XVII. századi kéziratos szakácskönyve és a Tótfalusi Kis Miklós által kiadott kolozsvári szakácskönyv. Király, Erzsébet–Kovács, Sándor Iván. 1981. ISBN 9632715500
- ↑ Czifray, István: Czifrey István, szakács mester, magyar nemzeti szakácskönyve : magyar gazda aszszonyok szükségeihez alkalmaztatva. Vasváry, Gyula. 6. megbővített kiad. 1985. ISBN 9632920007
- ↑ Zöldségtermesztők kézikönyve|Digitális Tankönyvtár (hu-HU nyelven). www.tankonyvtar.hu. (Hozzáférés: 2018. március 16.)
